A novellám titkos élete

A novellám reggelente nem mos fogat. Csillagos éjben érlelt szájszaggal száll fel a tömött buszra hat óra negyvenkét perckor, és szavalni kezd. A tömeg megbotránkozva fordul el tőle, ki jobbra, ki balra, az igazán érzékeny gyomrú utasok fel. De novellámat ez nem aggasztja, vágyik a figyelemre, élvezi minden percét, és csak remélni tudja, hogy maradandó élményt okoz performanszával.

Novellám tekerős Camelt szív, de nem azért, mert nincs pénze drágábbra. Egyszerűen úgy véli, sokkal jobban illik az életérzéséhez. Kotyogós kávéfőzőben főzött S-Budget kávéval öblíti le napi ötször a keserű füstöt. De nem azért, mert nincs pénze drágábbra, hanem... A fenét nem, kit akarok itt becsapni, nyilván nincs pénze, honnan is lenne, pályakezdő pedagógusként dolgozik félállásban a Radnóti gimnáziumban.

A novellám bocsánatot kér, hogy ilyen kendőzetlenül tartalmaz termékmegjelenítést. Haragszik magára, hogy ilyen bénán műveli az internetet, semmi bevétele sincs ebből az ingyen reklámból. Néha elgondolkodik azon, hogy lehetett volna inkább youtube videó, talán több érdeklődőt vonzana maga köré, és még pénzhez is jutna a szponzorációval.

A novellám minden nap más színűre festi a haját. Emiatt sokan LGBT aktivistának hiszik, tévesen. Annyi csak a titok nyitja, hogy szeretné, ha külseje minden nap tükrözné a hangulatát. Ma igazán sírós kedvvel ébredt, így kékkel tudta önkifejezni a fejét. De tegnapelőtt Gogol Bordello koncerten volt, úgyhogy nyilvánvalóan lilába kellett öltöztetni hajkoronáját.

A novellám calvadost iszik a diadalív árnyékában Erichhel, aki Maria, de mégsem transznemű. Most, hogy megkóstolta, már tudja, hogy nem más ez, csak almapálinka, de mégsem akar tudomást venni róla. A pálinkázást túl magyarosnak tartja, most had legyen legalább egy kis időre világpolgár.

A novellám, szent és sérthetetlen szokásához híven, szülinapján azt kívánja, kerüljön fel a Libri polcaira. És bár minden alkalommal elsőre sikerül elfújnia a gyertyák lángját, kívánsága eddig mégsem vált valóra.

A novellám veszettül keresi, fejvesztve kutatja önmaga mondanivalóját, de nem talál mást, csak ezt a rongyosra hallgatott Quimby számot.

A novellám, ha nagy lesz, regény akar lenni. Legmerészebb álmaiban világirodalmi klasszikus bőrébe bújik, de nincsenek tévképzetei, tudja, hogy már az is elképesztő teljesítmény lenne a részéről, ha megütné a középszerűség szintjét a kortársai körében. A novellám néhanapján tükörbe néz és konstatálja, hogy többnek hiszi magát, mint ami valójában. Nem más ugyanis, mint egy cselekménytelen, részletesen kibontott fő- és mellékszereplőmentes, jellemfejlődés nélküli, mély jelentést sem hordozó, saját korlátai börtönébe zárt rövidpróza.

 

......................................................................................................................................................................

MIT CSINÁL A PRÓZÁM, AMIKOR SENKI SE LÁTJA? című, Lackfi János kreatív írás tanfolyamán szütetett stílusgyakorlat.