Halogatásfüggés

Genovéva vagyok, harmincnégy éves, halogatásfüggő. Valószínűleg úgy általános iskolában kezdődött, vagy korábban, csak sajnos nem maradtak óvodáskori emlékeim. Még az is lehet, hogy veleszületett tulajdonságom a halogatás. A születésemet is halogattam (41+6 napig sikerült, utána erőszakkal kiszedett anyámból egy gumikesztyűs alak), sőt, még a megfoganásomat is, ugyanis hat évig várattam szüleimet a szülővé válással.

Gyermekkoromban még viszonylag komolytalan halogatási problémákkal küzdöttem. Nem pakoltam el első figyelmeztetésre, állandó lemaradásban voltam a leckével, nem keltem fel elég korán ahhoz, hogy reggelizni is érkezzek iskola előtt, ha meg fel is keltem, akkor sem érkeztem, addig szöszmötöltem a szobámban az időben be nem pakolt hátizsákkal meg az időben ki nem készített ruhával... Ha most lennék gyerek, talán még kivizsgálásokra is elrángatnának ADHD gyanúval. De mivel nem most voltam gyerek, hanem a múlt évszázadban, vagyis, akarom mondani, múlt évezredben, kivizsgálás nélkül is megkaptam a lusta disznó diagnózist egyenesen Dr. Anyutól, aki kezelés gyanánt nyaklevest írt fel. Végül is, kezelésnek az is kezelés... Ma már persze nem lenne szabad a gyereket fizikai fenyítésnek kitenni, de... Régebben más volt. A kilencvenes években mindenki táncolt.

Amint a legelső mondatomból következtetni lehet, nem bizonyult hatásosnak a kézrátételes terápia, és kinőni sem nőttem ki a halogatást. Amit lehet, kitolok a végső határidőig. Amihez meg nem jár határidő, afölött végképp keresztet lehet vetni. Határidő nélkül szétfolyok, mint a megolvadt fagyi, amit nem érkeztem időben körbenyalni.

Nem mosogatok el, míg maradt tiszta edény, amiből ehetek. Nem rakok be mosást, míg ki nem tornyosul a szennyeskosárból a ruharengeteg. Nem vágom le a lábkörmöm, míg lyukat nem dörzsöl a zoknimon. Jó, ez mondjuk költő túlzás, nyilván nem lyukas minden zoknim, az már igazán gáz lenne. De történt már ilyen, nem tagadom.

És ezzel még talán meg-megbirkózom; ma már direkt kevés edényt tartok otthon, hogy ne gyűljön a mosatlan. Mondjuk vehetnék egy mosogatógépet is. Biztonságos online vásárlás, hetente új akciók, akár INGYENES szállítás és átvétel országszerte. Már csak be kéne rendelni. Habár, úgysem indítja el magát. Mosógépem is van, és mégis, tudjátok, a ruharengeteg...

Ha lenne egy takarítónőm... De arra nem futja. Csoda, hogy eleve meg tudok még élni valamiből és megtűrnek a munkahelyemen. Állandóan késve érkezem, nem válaszolok időben az e-mailekre, a leadandó projekteket a határidő előtti két-három órában csapom össze... Őszintén – én tuti nem alkalmaznám magam hosszútávon.

Na de! Vannak ennél nagyobb halogatásból adódó gondjaim is, higgyétek el! Ott vannak például a sorozatok. Mindig lemaradok a kedvenc sorozataim új évadjairól. Addig halasztom a megtekintésüket, amíg be nem nyelek a netről két-három böszmenagy spoilert. A Trónok harcát is úgy kellett végignéznem, hogy előre tudtam, Daenerys felégeti egész Királyvárat. Ja, hogy te nem tudtad? Bocsi.

De most végre megváltozik majd minden! Beiratkoztam ugyanis egy időmenedzsment tanfolyamra, „melynek segítségével képes leszel megzabolázni az időt az életedben”. Menő, ugye? Ki ne akarna már időt zabolázni? Óriási! Online elérhetőek a videók, négy héten át bármikor megtekinthetőek. Ma este meg is nézem az elsőt. Már tegnap is akartam, de végül nem volt rá időm... Vagy várj, ma nem jó. Majd holnap. De legkésőbb négy hét múlva tuti megnézem.